Ultreya Solymáron


2010. május 29-én tartottunk a Solymári Református Templomban egy Ultreya-t.
A következő pár mondat és néhány kép - remélem - valamit érzékeltet az alkalom lelkületéből!

 

 

Az Ultreya ...

Solymári Református Templom

..., ez alkalommal is új helyszínen került megrendezésre. A solymári közösség nagy szeretettel készítette elő a testvéri együttlét kellékeit! Mind a lelki, mind a testi körülmények kiváló minőségben a helyükön voltak! Még az  időjárás is a kedvünkben járt!

Az őszinte, nagy mélységeket is feltáró bizonyságtételek igazán megrendítő tanulságokkal szolgáltak a megjelenteknek. Több is volt bennük, mint a negyedik nap eseményeinek lajstroma.
Énekszó és zene is illik az ilyen alkalomhoz! Tanultunk egy Taizé-i kánont, de az igazi kultúrcsemege a Kelemen család kamarazenekari produkciója volt!

Templom bejáratAz Istentiszteleten Pál Tróászban tartott késő éjig tartó prédikációjának esetét idézte fel a lectio, amikoris egy Eutikhosz nevű ifjú kiesett az ablakon a harmadik emeletről. De Pál nyugalomra intett: nem halt meg, "a lelke benne van"! A cursillistáknak is vigyázniuk kell: az ablak széles perspektívát nyit ugyan, de nagy odafigyelés, éberség kell hozzá, hogy az onnan meglátott igazságokat méltó módon tovább tudjuk adni! Elaludni veszélyes! Nekünk is!

A testvéri beszélgetéseken felemlítődtek a régi közös élmények, meg persze a jövő tervei is megfogalmazódtak.

Templom belső, balTemplom belső, jobb

Igazi bensőséges, családias atmoszférát teremtett a templom belső kialakítása. Otthon éreztük magunkat!

A végén hálás szívvel, mosolyogva búcsúztunk el egymástól és a kedves templomtól! A kis könyvjelző is emlékeztetni fog, akárhányszor kezünkbe kerül! Mert a "Lelke" tényleg benne van!  Smile 

  Könyvjelzö

                      De Colores!                                     (Baán Dénes)