Ultreya Békásmegyeren


2008. december 6-án tartottuk a Békásmegyeri Református Templomban a magyarországi évzáró Ultreyát.
Olvassátok szeretettel az alábbi beszámolót. A képek és a video visszahozzák a testvéri hangulatot!

 

A Békásmegyeren megtartott Ultreyára ...

Békasmegyeri Református Templom

..., vagyis a Cursillót végzettek utótalálkozójára nem csak a lelkes szervezők készültek nagy izgalommal, de mi résztvevők is nagyon vártuk már a találkozást!

Ennek ellenére, talán az új helyszínnek köszönhetően kissé késve indult a program… A közel egy órás csúszást mégse bánta senki, hiszen rég látott kedves embereket fedezhettünk fel a gyülekező cursillisták sűrűsödő tömegében… Végül begördült a Paksiak busza – merthogy arrólfelől busznyi mennyiségben érkeznek a cursillisták - megszólalt a kolomp, és végre elkezdődhetett az év utolsó hazai Cursillós megmozdulása, a 2008 második Ultreyája!

 

Miután a házigazda, Sipos Aba Álmos lelkipásztor úr néhány mondatban bemutatta az irigylésre méltó, csudaszép gyülekezeti komplexumot, Szabó Szandra és Kelemen János üdvözölte az összegyűlteket. Rövidre tervezett, mégis hosszúra nyúlt beszámoló következett a Református Cursilló eddigi történetéről. Mert bizony felsorolni is hosszadalmas az eddig lezajlott 18 alkalmat - nem is szólva a most zajló 19-ről -, rektorostul-kolomposostul…. És a jövő még sűrűbbnek ígérkezik, hiszen 2009-ben megduplázódik a hazai református cursillók száma: 8 (!) alkalom lesz a szokott helyszíneken Monoszlón és Kecskeméten. Az idén hihetetlen ütemben meginduló erdélyi cursillóról még nem is szóltunk! Mindez nem csak az egyre növekvő igényt jelzi, hanem Isten különös kegyelmét és áldását is, ahogy évről évre kovászként duzzasztja a cursilló mozgalmát!

Templom belsőUltreya annyit tesz, előre! Amikor a hosszú úttól elcsigázott zarándokok az utolsó nagy emelkedőhöz értek, ezzel a szóval bíztatták egymást: ultreya, azaz előre, tovább, tovább!

A találkozó további részén néhány testvérünk bíztatott személyes bizonyságtételével: Néhány mondatban elmesélték, hogyan élik meg, küzdik meg magukkal és a környezetükkel a 4. napot. Hol szívszorító, hol felszabadító érzés volt hallani egymást, és rádöbbenni arra, hogy bár mindannyiunknak más és más nehézségekkel, akadályokkal, kihívásokkal kell szembe néznünk, a Lélek, amely képessé tesz ezek leküzdésére, az ugyanaz!

Az igét Ritter Nándor lelkipásztor testvérünk hirdette Márk evangéliumából (Márk9:24). Különös gyógyítás történetről szól ez az igerész, amelyben magunkra ismerhettünk a jó szándékú, ám hitükben erőtlen tanítványokban, vagy a valóságot felfogni képtelen, nyomorult siketnémában, de akár a kétségbeesett apában is, aki utolsó kétségbeesésében így kiált Jézushoz: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek!" Az evangéliumnak ezt, az egyik legszebb hitvallását emlékül kis könyvjelzőn is magunkkal vihettük.

Az Úrvacsorás Istentiszteletet kötetlen együttlét követte, amelyen csak az nem beszélt, akinek tele volt a szája :). A testvérek jóvoltából ugyanis volt alkalmunk némi ehető palánkát is magunkhoz venni. Külön élmény volt megcsodálni az erre az alkalomra készült 18 tablót, és bogarászni rajta, ki, mikor, kivel és hol volt Cursillón!

Jó volt újra veletek lenni!

Ez úton is köszönjük minden résztvevő nevében a házigazdák vendégszeretetét, a szervezők, Schneeberger Csaba és Vass Pál mindenre kiterjedő figyelmes-lelkes szervezését, bizonyságtevők őszinte szavait, a lelkipásztor igehirdetését, Szabó Zsuzsanna lelkész ágendás szolgálatát, a gyerekmunkások türelmét és nem utolsó sorban Kelemen János székely vicceit!

Tovább! Előre! Ultreya!                  De Colores!                     Soli Deo Gloria!
                                                                                                                   Szabó György

SzabolcsAndiCsaba

Sipos Aba ÁlmosZsuzsanna Gábor

-->

apa és fiaarcbeszélgetés

asztalnáltársalgó

 képnézegetőkcsalád

Paksrólott_van

 csevejmit_szólsz?

portré mosoly

jókedv